Se sör, se hamburger... – vallja Phil Taylor

Taylor Úr, most nemsokára reggel tíz óra lesz. Régóta ébren van?

PT: Már nyolckor felkeltem. De miért kérdi?

Azt mondják, a dartsosok kövér, öreg emberek, akik rengeteg alkoholt isznak és a napot csak délben kezdik.
PT: Ezt én nem engedhetem meg magamnak. Aki a világ élmezőnyében akar lenni, annak az életvitelét is ehhez kell igazítania. Korábban én is valóban kövér voltam. De inni soha nem ittam sokat, mivel a sört nem szeretem és ráadásul a gyomrom is ég tőle. Évekkel ezelőtt változtattam az étkezési szokásaimon is. Azóta zsírszegényen táplálkozom és teljesen lemondtam a hamburgerről és a kekszekről.

Ön a világ legjobb dartsjátékosa, tizenötszörös világbajnok.
PT: Idővel már a teljes napomat a sportnak szenteltem, minden nap négy órát edzek, mellette pedig úszom és konditerembe is járok. Az egy-egy verseny során engem érő nagy terhelésre a testemet is folyamatosan fel kell készítenem, karban kell tartanom.

1990 óta profi játékosként szerepel. Meg is tud élni a tehetségéből?
PT: Igen, méghozzá elég jól. Nincs is már civil foglalkozásom. Volt olyan év, melyben 500 000 angol fontot kerestem a dartsozással, és van amikor még ennél is többet. Jelenleg pedig már túlszárnyaltam az évi 1 millió fontos keresetet is. És ez egyszerűen fantasztikus, hiszen mindeközben csak azt kell tennem, ami szórakoztató is egyben.

Az évek során pedig érdekes emberekkel is megismerkedett.
PT: Tegnap John Terry, a Chelsea játékosa küldött nekem egy sms-t és sok sikert kívánt a hétvégi versenyre. A Chelsea legtöbb focistája dartsozik, talán csak a német Michael Ballack a kivétel. De Terry a legjobb mindannyiuk közül, ezért is emlegeti magát John „the Power” Terryként.

Szereti a focit?
PT: Igen! Ismerem Steven Gerrardot, illetve Wayne Rooneyt is. Paul Gascoigne pedig a barátom, ugyanúgy, mint Robbie Williams. Mondtam is neki egyszer, hogy pontosan ugyanolyan egy verseny hangulata ahol én játszom, mint egy koncerté, ahol ő lép fel.

Mitől ilyen kedvelt a darts Angliában?
PT: A szabályok egyszerűek, olcsó sportág és rengeteg angol pubban lehet űzni. Bárki játszhatja, akármilyen kövér vagy akármilyen korú legyen is az illető. És ez így remek! Néha még a focimeccsekénél is nagyobb a nézettségünk.

(A kérdéseket Michael Wittershagen tette fel.)

Egy ausztrál elvarázsolja a dartsvilágot

Nagyot fordult a világ Simon Whitlockkal, aki pár hónap leforgása alatt berobbant a PDC élmezőnyébe. Az ausztrál Varázsló (művészneve: The Wizard), ledöbbentette a dartsvilágot az idén befejeződő világbajnokságon, ahol sorra győzte le a sportág élmezőnyében jegyzett ellenfeleit, míg végül nagy meglepetésre a döntőben találta magát. Olyan játékosokat vert meg, mint Terry Jenkins, James Wade, Raymond van Barneveld, és még Phil Taylorra is ráijesztett az elején, mielőtt végülis kapitulált a 15. világbajnokságát nyerő The Power ellenében.

A Varázsló mutatványa olyannyira meggyőzőre sikerült, hogy szinte azon nyomban a markába nyomták az egyik szabad kártyát az idei Premier League küzdelmeire, melynek keretében február elején több, mint 10.000 néző előtt mutatkozhatott be a londoni O2 Aréna színpadán.

Az alábbiakban a skysports.com által vele készített interjú magyar nyelvű fordítását olvashatják.

Igaz az a mondás, hogy a világbajnokság egy egész életére kiható változást hozott a pályafutásában?

SW: Igen, mindenképpen. Sikerült bejutnom általa a Premier League-be és sok önbizalmat is adott. Azon találtam magam a végére, hogy képes vagyok legyőzni még az éljátékosokat is.

Ön 100.000 angol fontot nyert azzal, hogy a döntőbe jutott. Mit kezdett a pénzzel?

SW: Kifizettem belőle nyéhány számlát és megszerveztem pár repülőutat a versenyekre. Nem akartam semmi különösebbet tenni vele.

Milyen volt a fogadtatása, mikor visszatért hazájába, Ausztráliába az Alexandra Palace-beli sikerét követően?

SW: Egetverő! Mindenki abbahagyta a „favágást” és elkezdett újra dartsozni. És rengeteg barátom nagyon örült neki, hogy én ebben ilyen sikeres lettem. Szóval nagyszerű volt.

Mit érzett, amikor meghallotta, hogy az Öné a szabadkártya a Premier League-be?

SW: Szárnyaltam a boldogságtól. Ez volt az álmom, amire mindig is vágytam. És ez az álom végül valósággá vált, ami varázslatos. Korábban - miután legyőztem azokat a játékosokat a döntőig vezető úton - úgy gondoltam, ez egy remek lehetőség lesz egyszer, és most nagyon izgalmas dolog máris itt lenni.

Úgy hallottuk, hogy volt egy kis problémája a vízumhoz jutással, hogy az Egyesült Királyságban játszhasson.

SW: Igen, sok gond volt vele. Csak az indulás előtti utolsó napon kaptam vissza az útlevelemet, mivel csak egy másolatot küldtem be a hatóságoknak édesanyám születési anyakönyvi kivonatáról és nem egy hivatalos, eredeti példányt. Így majdnem meghiúsult, hogy időben itt lehessek a rajtra.

De végülis megérkezett. Mit gondol, milyen messzire juthat?

SW: Nyilván szeretném megnyerni. De kitűztem magamnak egy célt, hogy legalább a legjobb négybe bekerüljek és ha sikerül, azzal igazán elégedett leszek.

És mely játékosokkal való mérkőzéseket várja a leginkább?

SW: Ronnie Baxterrel például még nem játszottam korábban, úgyhogy ezt a mérkőzést várom a leginkább. De annak ellenére, hogy mindenki más ellen játszottam már, azt is várom, hogy újra megmérkőzhessek velük.

Úgy tűnt, mintha lett volna egy kis összezördülés Ön és James Wade között, amikor találkoztak a világbajnokágon. Mennyire sikerült magát túltennie ezen?

SW: Egy apróság volt csupán, semmiség. Jó barátok vagyunk az életben, úgyhogy nem kell aggódni e miatt. Egyszóval nincs miért nyugtalankodni.

Mit gondol, hogy fog megbirkózni azzal, hogy szurkolók ezrei előtt kell majd játszania néhány hatalmas arénában?

SW: Őrületes lesz. Voltam már az O2 Arénában és egy ilyen hely méretei elsőre ijesztőek, de úgy gondolom fogom tudni kezelni a helyzetet. Az eddigi legtöbb néző 3.500 fő volt a világbajnokságon, aki előtt játszottam, de az O2 Arénába több, mint 10.000 rajongót várnak.

Lesz valami különleges az erre való felkészülésében?

SW: Nem. Pontosan ugyanúgy fogok készülni, mint a többi mérkőzésemre is szoktam. Körülbelül három órát fogok gyakorolni aznap, mielőtt felmegyek játszani.

Különböző helyszíneken fog színre lépni az Egyesült Királyságban a következő hetek mindegyikében. Eldöntötte már, hogy esetleg ideköltözik a verseny idejére?

SW: Igen, már itt is lakok, épp most költöztem a Wight-szigetre – onnan származik ugyanis a menedzserem -, de visszarepülök majd Ausztráliába egy párszor a versenyek között, hogy ott is tudjak játszani. A sziget nem túl népes, nem egy forgalmas hely, de nagyszerű dartsélet van rajta.

Milyen helyeket szeretne megnézni, miközben a Premier League-gel úton van?

SW: Még igazán nem is néztem meg, hogy mi merre van, de Stonehenge-et szeretném valamikor útba ejteni. Egyébként nem nagyon lesz időm turistáskodni, mert itt vannak a Premier League meccsek, mellette pedig bemutatókon és hétvégenként a körversenyeken is játszom. Alig lesz benne szünet számomra.

Híres volt a tetoválásairól is a világbajnokságon. Van belőle új szerzeménye is?

SW: Éppen nincs, de tervezek még, bár nincs még róla konkrét elképzelésem, hogy mi lesz az. A tetoválások segítettek a világbajnokságon is. Ha van tetoválásod, akkor tudod, hogy ott kell ülnöd, koncentrálnod kell és elviselni a fájdalmat. Ez egy hátborzongató érzés, de segít a koncentrálásban. És úgy vélem segített a dartsjátékomon is.

Eddig az interjú, melynek elkészítése óta kiderült, hogy bár valóban szoknia kellett a Premier League légkörét – az első fordulóban még relatív simán vesztett a betegágyból a mérkőzés kedvéért felkelő Phil Taylor ellenében -, de ahogy ezen túllépett egy második fordulóbeli döntetlennel Terry Jenkins ellenében, máris otthonosan érezte magát az új közegben. Ennek örömére - a világbajnoki elődöntőbeli sikerét megismételve – újra legyőzte Raymond van Barneveldet és e mérkőzést követően már boldogan nyilatkozta, hogy: „Nagyon feltüzelt ez a nagy győzelem. Úgy érzem, hogy a formám kezd visszatérni, egyre javulok, egyre magabiztosabb is vagyok hétről-hétre és már várom a jövő heti exeterbeli fellépést (ahol is végre megmérkőzhet Ronnie Baxterrel - a szerk.)”.

Gera korábbi klubjának nélkülözhetetlen úticsomagja

Hogy mit rejt Gera Zoltán előző angliai klubjának egyik nélkülözhetetlen csomagja, melyet minden idegenbeli mérkőzésükre gondosan összepakolnak? A megfejtés egy hordozható állványra szerelt darts tábla, melyet a csapat kapusa és egyben csapatkapitánya mindig gondosan odakészít a többi útiholmi mellé. A West Bromwich Albion futballistái ilyen „új módszerrel” készülnek fel az idegenbeli mérkőzéseikre – dartsoznak.

Nagyszerű lehetőséget biztosít számukra a tábla, hogy mind a szállodában, mind pedig az edzőpályánál köré gyűljön a csapat és összemérjék ügyességüket egy kis barátságos rivalizálás közepette. Jó alkalomnak tartják a focisták a játékot a csapategység építésében és szívesen ellátogatnának csapatostul az egyik Premier League estére is, ha időbeosztásuk engedné. „Nehéz játék és közben rájössz, hogy milyen felkészültek is a profi dartsok” – mondják a WBA labdarúgói.

Miután Gera már továbbállt a ködös Albionból és manapság Londonban rúgja a labdát, azt sajnos nem tudjuk meg, hogy mire képes az egyik legjobb magyar futballista a dartstábla előtt.