Eljött a hazatérés napja, pár átszállást és közel tíz óra utazást követően a terveknek megfelelően hazaérkeztünk. Utólag elmondható, hogy a szervezés jól sikerült, e téren szinte minden tökéletesen, a várakozásoknak megfelelően alakult.
Nagy élmény volt maga a verseny is, különösen, hogy ha már ott voltam a helyszínen, még játékosként is belekóstolhattam a miliőjébe. Így aztán végképp testközelből élhettem át az eseményeket. A játékban való részvételnek egyetlen hátránya volt csupán, hogy addig nem tudtam a többiek játékát követni, így sajnos lemaradtam pár mérkőzésről. Ellenben nem mindig játszhat az ember Ted Hankey melletti táblán versenyen, ami így megadatott.
Bár a verseny szervezése, különösen a résztvevők számát tekintve nem sok kívánni valót hagy maga után (igaz, van is benne nem kevés év tapasztalatuk...), az szembetűnő volt, hogy Hullban szinte semmi nem utalt arra, hogy a városban a BDO égisze alatti második legjelentősebb dartsverseny zajlik, ráadásul népes szurkolótábor jelenlétében. Az épületen az utolsó előtti napon sikerült ugyan egy "Winmau World Masters" nem túl jelentős méretű molinót felfedezni, de ez volt az egyetlen kívülről is látható jele az eseménynek.
A másik hiányérzet a hazafelé úton olvasott londoni Metro újság kapcsán volt, melyben ugyan kilenc oldalt töltött meg a sport, még így sem fért bele az előző napon befejeződött Winmau World Masters említése sem.
Bár PDC-s eseményen még csak az öreg kontinensen jártam, ezt pedig mégiscsak a darts őshazájában rendezték, nem volt rossz ez a BDO-s rendezvény sem. Különösen hangulatos volt a népes közönség, ebből talán sikerült valamit bemutatni a videók segítségével is. A magam részéről most ennyire futotta a hull-beli rendezvényről, Székely Pali biztosan foglalkozik még hamarosan a saját blogjában ezzel behatóbban, saját tapasztalatairól, érzéseiről és sikereiről (!) beszámolva. Részemről pedig a tervek szerint folytatás a hétvégén Prágából.
