Az alábbiakban a PDC nem hivatalos szurkolói oldala által Paul Nicholsonnal készített friss, exkluzív interjút olvashatják magyar nyelven.Teljes neve: Paul Nicholson
Beceneve: The Asset
Születési ideje: 1979. május 10.
Szponzora: Unicorn
Dartja: 20g Paul Nicholson
Tagsága: PDC 2007- Jelenlegi világranglista helyezése: 16.
Akik figyelemmel követték a nemzetközi dartsvilág eseményeit az elmúlt évek során, bizonyosan feltűnt nekik is egy új „rossz fiú” a társaságban, aki nem más, mint az ausztrál Paul Nicholson. Különös öltözetével - amely egy ingből, nyakkendőből és mellényből áll össze – kitűnik a többiek közül. A színpadra lépve pedig szája elé tett mutatóujjával csendre inti a hőzöngő tömeget, majd hagyja, hogy a dobásai beszéljenek helyette.
Az idei Players Championshipen is rendkívül meggyőző volt, ahogy előbb Phil Taylort intézte el az elődöntőben, majd Mervyn Kinget is megleckéztette a fináléban. Nem rossz évkezdés egy még csak PDC-s karrierje kezdetén járó sráctól. És amint az pár napja már a DartsBlog hasábjain is megjelent, Paul Nicholson lesz az idei sztárvendége a PDC első európai akadémiájának májusban, Németországban.Egy dologban pedig egészen biztosak lehetünk vele kapcsolatban, sokat fogjuk még őt látni a TV-ben, talán már a jövő évi Premier League során is, ha minden jól alakul a számára.
Mikor kezdtél játszani és mikor döntötted el, hogy profi játékos leszel?
- Már nagyon fiatalon elkezdtem, ugyanis gyerekkoromban egy pub mellett laktunk. A szüleim arra is emlékeznek, ahogy három évesen Jocky Wilsont utánoztam. A családot nem vetette fel a jólét, ezért a darts felszerelés hiányzott otthonról, de ez nem gátolt meg abban, hogy tovább álmodozzak róla, egy napon majd én is a profik táborába léphetek. Ez gyerekként természetesen csak a vágyálom kategóriájába tartozott, de amikor 2007-ben megnyertem a DPA ausztrál egyénit, már őszintén gondoltam rá, hogy lehetek olyan jó is, hogy egy napon majd a nemzetközi dartsvilág élmezőnyéhez tartozzak.
Úgy tűnik, a kommentátorok is hezitálnak, hogy angolnak vagy ausztrálnak tituláljanak. Tudom, hogy Ausztráliába költöztél, de hol laksz az idei PDC szezon idején?
- North Tyneside a lakhelyem, ahol a családom legnagyobb része él. A 2009-es év végén döntöttem el, hogy ott telepszem le, amikor a körülményeim megváltoztak. Korábban rövid ideig Newcastle belvárosában éltem, amikor visszajöttem Angliába, de North Shields az otthonom. Magamat ausztrál játékosnak tartom. Az ausztrál darts játékosok karoltak fel, amikor egy idő után újra a kezembe vettem a nyilakat, és ők mutatták meg, hogy ha elkötelezetten részt veszek a versenyeiken, bámulatos dolgok történhetnek. Borzasztó keményen dolgoztam azért, hogy sokat fejlődjek 2007 végére, és a DPA verseny megnyerése volt az a kezdőlökés, amire szükségem volt a magas szintű folytatáshoz. Azok az emberek voltak a legfontosabbak, akik akkor mellettem voltak abban a sikeres szezonban, és segítettek, hogy újra bízzak magamban. Főképp azért vagyok ma is ausztrál játékos, hogy ezek az emberek továbbra is büszkék lehessenek arra, hogy Ausztrália volt az a hely, amely otthonomul szolgált, hogy újra magamra találjak. Mondhatnánk, hogy az ausztrálok voltak, akik kihozták belőlem mindazt, amit ma a „The Asset” becenév takar. (Nem könnyű magyarul visszaadni a „The Asset” művésznév tömör jelentését, talán leginkább „előre törő”-nek, „feltörekvő”-nek fordíthatjuk.)
Jobban szeretsz a „hátsó pályákon” játszani, vagy szívesen szerepelsz a nagy versenyeken a kamerák előtt is?
- Őszintén szólva azt élvezem, hogy dartsozom. De a fények, a kamerák és az a felhajtás, ami ilyenkor van, mindenképpen ösztönzőleg hatnak rám. Többet tudok kihozni magamból nyomás alatt, és sokkal otthonosabban érzem magamat nagy tömeg előtt. Úgy vélem pont azt a szükséges kis pluszt adják nekem a TV-s események. Elégedett voltam az elmúlt év során a kisebb versenyeken nyújtott játékommal. Bár néhányan azt mondják, hogy nem vagyok valami nagy formában Purfleet (a Players Championship helyszíne – a szerk.) óta, de én nem értek egyet velük. A játékom színvonala egy egész tornára vetítve fejlődött, és nem kaptam ki gyenge játékkal. Az tény, hogy a 2010-es esztendő jobban indult számomra, mint a 2009-es, ezt feltétlenül pozitívumként értékelem.
Milyen együtt tölteni a többiekkel egy verseny keretében az egész hétvégét? Szívesen kapcsolódtok ki közösen, vagy van valami távolságtartás köztetek?
- Jól érzem magam a közeli barátaimmal, de mindenki tiszteletben tartja, hogy az első a darts. Ezzel együtt mindannyiunknak szüksége van egy-egy rövid kikapcsolódásra bizonyos ponton, hogy készen álljunk a következő játékra. Igyekszem mindig ugyanazokkal az emberekkel tölteni az időt minden egyes versenyen. Ily módon rendezett az is, hogy kivel gyakorlok, kivel készülök fel.
Ki a legjobb haverod a vetélytársaid közül?
- Meglepő módon sok kitűnő barátra találtam mióta a profikhoz csatlakoztam. Közülük is legközelebbi barátaim közé Mervyn Kinget, Robert Thorntont, Mark Webstert és Jelle Klaasent sorolnám. De akár többek nevét is említhetném itt. Már régebb óta ismerem Kevin McDine-t, akivel szintén kitűnő a kapcsolatunk. Kicsit bizarr dolog is ezek közül a srácok közül ennyit a keresztnevén szólítani, amikor alig három éve még a példaképeim voltak. Többekkel találkozom hétköznap is, és születnek új barátságok is. Ez teszi a folyamatos utazásokat is elviselhetőbbé, hogy közben jó társaságban lehetek. Sokat voltam Mark Webster környezetében az elmúlt hat hónapban, és őszintén mondhatom, még soha életemben nem nevettem ennyit. Ő a legviccesebb fickó, akivel valaha is találkoztam.
Az első alkalmak egyikén, amikor a TV-ben láttalak játszani, láttam a rossz fiús imázst, mint az egyik legújabb karakterét a társaságnak. Mit vársz a közönségtől, hogyan tekintsenek, reagáljanak az előremeneteledre?
- Élvezem azt, hogy én lehetek a rossz fiú. Megvan a felkészülési menetrendem arra, hogy hogyan váljak egy teljesen más személyiséggé, mielőtt felmegyek a színpadra. Amúgy egészen higgadt és kissé szégyellős vagyok. Ugyanakkor a rivaldafényt kihasználom arra, hogy kitörjek saját árnyékomból és kiengedjem a bennem lakozó feszültséget. Ez tesz engem nagyon agresszív játékossá és remélem, hogy az egyik legfélelmetesebbé is a táblánál. Találkoztam már kellemesebb élményekkel is a közönség részéről Purfleetben, és a biztatás, amit gúnyolódás helyett kaptam kicsit különös volt számomra, de ennek ellenére nagyon jól esett. Talán kezdek azzá válni, akit kifejezetten örömmel utálnak ahelyett, hogy egyszerűen csak nem szeretnének.
Úgy tűnik, szépen haladsz előre a PDC világranglistán is. Mi a véleményed az eddigi idei szereplésedről és milyen célokat tűztél ki magad elé az idei évre és a későbbiekre?
- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljutok a 16. helyig. A Players Championshipre mindenekelőtt azt tűztem ki célul, hogy eljussak a vasárnapi játéknapig, és a versenyt követően a 32 közé kerüljek a ranglistán. Csalódott voltam, hogy nem kerültem be a legjobb 32-be a világbajnokságot követően, úgyhogy azt akartam helyrehozni. Aztán amikor megnyertem a versenyt és a 16. helyen találtam magamat, át kellett értékelnem a célkitűzéseimet is. Így immár szeretnék ebben az elit körben maradni és a legjobb tizet ostromolni, valamint minden nagy eseményen résztvenni a pályafutásom további részében. Hogy egészen őszinte legyek, most mindenekelőtt a World Matchplay-re szeretném kvalifikálni magamat, mert tavaly ezt sajnos elmulasztottam.
Láthattuk, hogyan készültél fel a nagy mérkőzésekre Taylor és King ellen is a Circus Tavernban. Úgy tűnik, hogy egy nagyon profi hozzáállást tanúsítasz a játékhoz, ami talán szokatlan is a darts világától. Jól látom?
- Lenyűgöző, ahogy egyesek az I-Podot használják manapság, hogy felkészüljenek a soron következő mérkőzésre. Korábban ezt rajtam kívül csak Wes Newtontól, Kevin Paintertől és Gary Andersontól láttam. Nagyon precíz a felkészülésem, és büszke is vagyok erre a fegyelmezettségemre. Úgy vélem, ha nem lennék ennyire precíz, nem lennék most ebben a pozícióban, és könnyen elveszíthetném mindazt, amit az elmúlt két és fél év során felépítettem. Azt nem mondanám, hogy szokatlan a felkészülésem, inkább csak egy újfajta megközelítése a ráhangolódásnak. Immár egy professzionális sportot űzünk, és ez a hozzáállásomban is egyértelműen megnyilvánul.
Hallani olyanokat, hogy egyesek napi 18 órát edzenek, ráadásul az év minden egyes napján (na jó, ezt lehet, hogy csak Sid (Waddell) terjeszti Taylorról). Neked mennyi gyakorlásra van szükséged a fejlődéshez?
- Igyekszem napi 3-4 órát készülni heti öt napon keresztül. Úgy vélem ennyire van szükségem pillanatnyilag, de amikor a nagyobb tornákra készülök fel, akkor ezt az adagot akár napi öt órára is felemelem. De elsősorban nem az edzésidő hossza, hanem az edzés MINŐSÉGE a döntő fontosságú. Ugyanúgy tekintek rá, mint egy munkára, célokat tűzök ki, szüneteket tartok, és ez így sokkal jobban működik. A különböző kis játékok fenntartják a figyelmet, ezt Tony Eccles a közelmúltban tanította meg nekem. És még egy fontos dolog, hogy szünetet is tartson az ember, így megfelelően kiéhezett és koncentrált marad. A legjobb játékosok is menekülnek a dartstól munkaidőn kívül, nincs ez másképp az én esetemben sem.
Mi a meglátásod a darts sportág jelenlegi helyzetéről, a PDC munkásságáról?
- Úgy vélem, hogy a PDC példamutató munkát végez, a dartsot a teremsportok között abszolút előtérbe helyezte. Azok a pénzdíjak, amikért ma versenyzünk, pár éve még elképzelhetetlennek tűntek. De természetesen nem csak a pénzről szól a dolog, a SkySports és az ITV összefoglalói és közvetítései is óriási mértékben hozzájárultak a sportág reflektorfénybe kerüléséhez. Véleményem szerint a darts immár nem tart valahová, hanem már ITT VAN.
Hová fejlődhet ez tíz év távlatában? Fenn tudja vajon tartani a növekedést?
- A darts tud tovább fejlődni, de arra is oda kell figyelnünk, hogy ne fulladjunk bele az eseményekbe. Meg kell tartanunk a közönséget, amely egyre többre vágyik, de úgy vélem, hogy jó irányba mennek most a dolgok. A nemrég bejelentett női világbajnokság, ifjúsági világbajnokság, valamint a csapat világkupa pedig végképp a hab a tortán. Tíz év múlva nagyon szeretném, ha legalább egyszeres világbajnok lennék és a legjobb tíznek is az első felében jegyeznének a ranglistán. De általában nem tekintek ennyire előre, mert tudom, hogy milyen kemény munka vár rám. Azzal is tisztában vagyok, hogy a pályafutásom nagyszerűen indult, és szeretnék erre alapozni a jövőben is.
Ott leszel Las Vegasban az idén – azzal együtt, hogy egy újfajta lebonyolítás lesz, új helyszínen és TV-közvetítés nélkül? Te komolyan veszed ezt a versenyt, vagy egy kicsit nyaralásnak is fogod fel? (Tudjuk, hogy a játékosok közül többen is a családjukkal látogatnak el oda.)
- A darts mindig munka. Tavaly kihagytam a versenyt, de az idén ott leszek. Lehet, hogy egy éjszakát körülnézek majd, de ezen kívül a gyakorlótáblánál leszek és készülök az átszervezett eseményre. Szerintem kitűnő lesz.
Mi a véleményed a Premier League-ről és a hozzá tartozó lármás tömegről? Túl zajosak és ijesztőek is egyben, vagy szívesen csatlakoznál ehhez a heti őrülethez?
- Szeretnék egyszer a Premier League-ben szerepelni, mert úgy vélem, hogy a bevonulásom és a magatartásom kiválóan passzol ahhoz, amit a szurkolók várnak a hatalmas arénákban. Számomra egy álom beteljesedését jelentené, ha egyszer a newcastle-i Metro Radio Aréna szurkolói előtt léphetnék fel ilyen nagy mérkőzésen, de végül is rajtam áll, hogy eljussak oda. A szurkolók tették a Premier League-et azzá, ami – és bár valóban nagyon hangosak tudnak lenni, pont ez teszi annyira vonzóvá az egészet. Biztosan vannak olyan sportágak, ahol a játékosok mindent megadnának, csak hogy ilyen atmoszféra vehesse őket körül.
Mivel töltöd a szabadidődet, amikor nem versenyzel és nem is edzel éppen?
- A Tyne folyó jobb partján lakom, ahol a friss levegőn kerékpározni és futni szoktam, akár az ajtóból is indulhatok. Ez az egyik alternatíva. Nemrégiben pedig főzéssel kezdtem el levezetni a stresszt, úgyhogy pillanatnyilag ezzel próbálkozom. De szeretek olvasni, zenét hallgatni, illetve a barátokkal kikapcsolódni, amikor jut rá időm.
(Magyar fordítás © Holczer Péter)
Jobban szeretsz a „hátsó pályákon” játszani, vagy szívesen szerepelsz a nagy versenyeken a kamerák előtt is?Milyen együtt tölteni a többiekkel egy verseny keretében az egész hétvégét? Szívesen kapcsolódtok ki közösen, vagy van valami távolságtartás köztetek?
- Jól érzem magam a közeli barátaimmal, de mindenki tiszteletben tartja, hogy az első a darts. Ezzel együtt mindannyiunknak szüksége van egy-egy rövid kikapcsolódásra bizonyos ponton, hogy készen álljunk a következő játékra. Igyekszem mindig ugyanazokkal az emberekkel tölteni az időt minden egyes versenyen. Ily módon rendezett az is, hogy kivel gyakorlok, kivel készülök fel.
Ki a legjobb haverod a vetélytársaid közül?
- Meglepő módon sok kitűnő barátra találtam mióta a profikhoz csatlakoztam. Közülük is legközelebbi barátaim közé Mervyn Kinget, Robert Thorntont, Mark Webstert és Jelle Klaasent sorolnám. De akár többek nevét is említhetném itt. Már régebb óta ismerem Kevin McDine-t, akivel szintén kitűnő a kapcsolatunk. Kicsit bizarr dolog is ezek közül a srácok közül ennyit a keresztnevén szólítani, amikor alig három éve még a példaképeim voltak. Többekkel találkozom hétköznap is, és születnek új barátságok is. Ez teszi a folyamatos utazásokat is elviselhetőbbé, hogy közben jó társaságban lehetek. Sokat voltam Mark Webster környezetében az elmúlt hat hónapban, és őszintén mondhatom, még soha életemben nem nevettem ennyit. Ő a legviccesebb fickó, akivel valaha is találkoztam.
Az első alkalmak egyikén, amikor a TV-ben láttalak játszani, láttam a rossz fiús imázst, mint az egyik legújabb karakterét a társaságnak. Mit vársz a közönségtől, hogyan tekintsenek, reagáljanak az előremeneteledre?
- Élvezem azt, hogy én lehetek a rossz fiú. Megvan a felkészülési menetrendem arra, hogy hogyan váljak egy teljesen más személyiséggé, mielőtt felmegyek a színpadra. Amúgy egészen higgadt és kissé szégyellős vagyok. Ugyanakkor a rivaldafényt kihasználom arra, hogy kitörjek saját árnyékomból és kiengedjem a bennem lakozó feszültséget. Ez tesz engem nagyon agresszív játékossá és remélem, hogy az egyik legfélelmetesebbé is a táblánál. Találkoztam már kellemesebb élményekkel is a közönség részéről Purfleetben, és a biztatás, amit gúnyolódás helyett kaptam kicsit különös volt számomra, de ennek ellenére nagyon jól esett. Talán kezdek azzá válni, akit kifejezetten örömmel utálnak ahelyett, hogy egyszerűen csak nem szeretnének.
Úgy tűnik, szépen haladsz előre a PDC világranglistán is. Mi a véleményed az eddigi idei szereplésedről és milyen célokat tűztél ki magad elé az idei évre és a későbbiekre?
- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljutok a 16. helyig. A Players Championshipre mindenekelőtt azt tűztem ki célul, hogy eljussak a vasárnapi játéknapig, és a versenyt követően a 32 közé kerüljek a ranglistán. Csalódott voltam, hogy nem kerültem be a legjobb 32-be a világbajnokságot követően, úgyhogy azt akartam helyrehozni. Aztán amikor megnyertem a versenyt és a 16. helyen találtam magamat, át kellett értékelnem a célkitűzéseimet is. Így immár szeretnék ebben az elit körben maradni és a legjobb tizet ostromolni, valamint minden nagy eseményen résztvenni a pályafutásom további részében. Hogy egészen őszinte legyek, most mindenekelőtt a World Matchplay-re szeretném kvalifikálni magamat, mert tavaly ezt sajnos elmulasztottam.
Láthattuk, hogyan készültél fel a nagy mérkőzésekre Taylor és King ellen is a Circus Tavernban. Úgy tűnik, hogy egy nagyon profi hozzáállást tanúsítasz a játékhoz, ami talán szokatlan is a darts világától. Jól látom?
- Lenyűgöző, ahogy egyesek az I-Podot használják manapság, hogy felkészüljenek a soron következő mérkőzésre. Korábban ezt rajtam kívül csak Wes Newtontól, Kevin Paintertől és Gary Andersontól láttam. Nagyon precíz a felkészülésem, és büszke is vagyok erre a fegyelmezettségemre. Úgy vélem, ha nem lennék ennyire precíz, nem lennék most ebben a pozícióban, és könnyen elveszíthetném mindazt, amit az elmúlt két és fél év során felépítettem. Azt nem mondanám, hogy szokatlan a felkészülésem, inkább csak egy újfajta megközelítése a ráhangolódásnak. Immár egy professzionális sportot űzünk, és ez a hozzáállásomban is egyértelműen megnyilvánul.
Hallani olyanokat, hogy egyesek napi 18 órát edzenek, ráadásul az év minden egyes napján (na jó, ezt lehet, hogy csak Sid (Waddell) terjeszti Taylorról). Neked mennyi gyakorlásra van szükséged a fejlődéshez?
- Igyekszem napi 3-4 órát készülni heti öt napon keresztül. Úgy vélem ennyire van szükségem pillanatnyilag, de amikor a nagyobb tornákra készülök fel, akkor ezt az adagot akár napi öt órára is felemelem. De elsősorban nem az edzésidő hossza, hanem az edzés MINŐSÉGE a döntő fontosságú. Ugyanúgy tekintek rá, mint egy munkára, célokat tűzök ki, szüneteket tartok, és ez így sokkal jobban működik. A különböző kis játékok fenntartják a figyelmet, ezt Tony Eccles a közelmúltban tanította meg nekem. És még egy fontos dolog, hogy szünetet is tartson az ember, így megfelelően kiéhezett és koncentrált marad. A legjobb játékosok is menekülnek a dartstól munkaidőn kívül, nincs ez másképp az én esetemben sem.
Mi a meglátásod a darts sportág jelenlegi helyzetéről, a PDC munkásságáról?
- Úgy vélem, hogy a PDC példamutató munkát végez, a dartsot a teremsportok között abszolút előtérbe helyezte. Azok a pénzdíjak, amikért ma versenyzünk, pár éve még elképzelhetetlennek tűntek. De természetesen nem csak a pénzről szól a dolog, a SkySports és az ITV összefoglalói és közvetítései is óriási mértékben hozzájárultak a sportág reflektorfénybe kerüléséhez. Véleményem szerint a darts immár nem tart valahová, hanem már ITT VAN.
Hová fejlődhet ez tíz év távlatában? Fenn tudja vajon tartani a növekedést?
- A darts tud tovább fejlődni, de arra is oda kell figyelnünk, hogy ne fulladjunk bele az eseményekbe. Meg kell tartanunk a közönséget, amely egyre többre vágyik, de úgy vélem, hogy jó irányba mennek most a dolgok. A nemrég bejelentett női világbajnokság, ifjúsági világbajnokság, valamint a csapat világkupa pedig végképp a hab a tortán. Tíz év múlva nagyon szeretném, ha legalább egyszeres világbajnok lennék és a legjobb tíznek is az első felében jegyeznének a ranglistán. De általában nem tekintek ennyire előre, mert tudom, hogy milyen kemény munka vár rám. Azzal is tisztában vagyok, hogy a pályafutásom nagyszerűen indult, és szeretnék erre alapozni a jövőben is.
Ott leszel Las Vegasban az idén – azzal együtt, hogy egy újfajta lebonyolítás lesz, új helyszínen és TV-közvetítés nélkül? Te komolyan veszed ezt a versenyt, vagy egy kicsit nyaralásnak is fogod fel? (Tudjuk, hogy a játékosok közül többen is a családjukkal látogatnak el oda.)
- A darts mindig munka. Tavaly kihagytam a versenyt, de az idén ott leszek. Lehet, hogy egy éjszakát körülnézek majd, de ezen kívül a gyakorlótáblánál leszek és készülök az átszervezett eseményre. Szerintem kitűnő lesz.
Mi a véleményed a Premier League-ről és a hozzá tartozó lármás tömegről? Túl zajosak és ijesztőek is egyben, vagy szívesen csatlakoznál ehhez a heti őrülethez?- Szeretnék egyszer a Premier League-ben szerepelni, mert úgy vélem, hogy a bevonulásom és a magatartásom kiválóan passzol ahhoz, amit a szurkolók várnak a hatalmas arénákban. Számomra egy álom beteljesedését jelentené, ha egyszer a newcastle-i Metro Radio Aréna szurkolói előtt léphetnék fel ilyen nagy mérkőzésen, de végül is rajtam áll, hogy eljussak oda. A szurkolók tették a Premier League-et azzá, ami – és bár valóban nagyon hangosak tudnak lenni, pont ez teszi annyira vonzóvá az egészet. Biztosan vannak olyan sportágak, ahol a játékosok mindent megadnának, csak hogy ilyen atmoszféra vehesse őket körül.
Mivel töltöd a szabadidődet, amikor nem versenyzel és nem is edzel éppen?
- A Tyne folyó jobb partján lakom, ahol a friss levegőn kerékpározni és futni szoktam, akár az ajtóból is indulhatok. Ez az egyik alternatíva. Nemrégiben pedig főzéssel kezdtem el levezetni a stresszt, úgyhogy pillanatnyilag ezzel próbálkozom. De szeretek olvasni, zenét hallgatni, illetve a barátokkal kikapcsolódni, amikor jut rá időm.
(Magyar fordítás © Holczer Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése